Jóföldy Tibi, Érdi Tomi és Bosnyák (Bosi) Tomi Gödöllői kirándulása.
Látogatás a gödöllői Helytörténeti Múzeum cserkészkiállításán
A hagyományos – minden első hónap első szerdai összejövetel a Pozsonyi úti cukrászdában alkalmat teremt a rendszeres találkozásra, napi témák és régi emlékek megbeszélésére, felelevenítésére.
Megkockáztatom, hogy kevés olyan baráti kör, iskolai közösség vagy egyéb társaság létezik ma Magyarországon, ahol 60-70 év múltjából, az összetartozás kohéziós erejéből ilyen számban és ilyen rendszerességgel a társak számon tartsák egymást, és szükségét érezzék a rendszeres havi találkozásnak, mint a 191-es Toldi Miklós cserkészcsapat „öregcserkészei”.
Látogatás a gödöllői Helytörténeti Múzeum cserkészkiállításán
A hagyományos – minden első hónap első szerdai összejövetel a pozsonyi úti cukrászdában alkalmat teremt a rendszeres találkozásra, napi témák és régi emlékek megbeszélésére, felelevenítésére.
Megkockáztatom, hogy kevés olyan baráti kör, iskolai közösség vagy egyéb társaság létezik ma Magyarországon, ahol 60-70 év múltjából, az összetartozás kohéziós erejéből ilyen számban és ilyen rendszerességgel a társak számon tartsák egymást, és szükségét érezzék a rendszeres havi találkozásnak, mint a 191-es Toldi Miklós cserkészcsapat „öregcserkészei”.
Ezek az együttlétek létszámban és személyében nagyon változók, de mindig bennük van az egymás számontartása, a hiányzás okainak megbeszélése.
Érezhető, szinte kézzel tapintható az az összetartozás, ami eredetileg a második világháború előtti és alatti években alakult ki az akkor még kiscserkész összejöveteleken, téli-és nyári táborokban, cserkészpróbák alkalmával.
Jól jellemezte egyik cserkésztársunk ennek lényegét, amikor magánbeszélgetés közben azt mondta, hogy az élet súlyos megpróbáltatásait azért tudta átvészelni, mert a Bán Ivor vezette cserkészcsapat olyan tartással, erkölcsi plusszal erősítette meg, ami minden nehézségen átvezetette.
Fontos azért látni és rögzíteni, hogy mindig kellenek olyan társak-emberek, akik tudatosan hozzáadják magukból azt a pluszt, hogy ez így működjön.
Ilyenek itthon Érdi Tomi és a messzi távolból Bán Tibi. Az ő egyéniségük, kisugárzásuk, Tibi anyagi segítsége is az a mozgatóerő, ami működteti mindnyájukban azt a láthatatlan igényt, hogy együtt legyünk és együtt maradjunk.
E kis bevezető után - ami nektek biztos természetes – de nekem aki csak most ismerkedem Veletek teljesen új élmény – elmondanám, hogy hogyan történt a Gödöllői látogatás.
A látogatás ötlete Bán Tibitől származik – aki anyagilag is támogatni kívánja a múzeumot.
A megvalósítás jómagam közreműködésével történt, a látogatás körülményeinek körbejárásával javasolva egy szombat délelőtti napot. Érdi Tomi, Bosnyák Tomi és én találkoztunk az Örs Vezér téri HÉV végállomáson.
Már az odafelé vezető úton történő beszélgetés is hatalmas élmény és szórakozás volt számomra, ahogy Ők ketten, mint egy időutazás – idézték fel a rég-és közelmúlt eseményeit.
Gödöllőre érkezve – az állomástól egy-két perces gyaloglás után – már a Múzeumban is voltunk, ahol kiderült, hogy a cserkész gyűjtemény csak kis része a teljes anyagnak, és ami mint egy állandó kiállítás két helyiségben tekinthető meg.
Ami ezután történt az volt maga a csoda. A két Tomi újra gyerekként élte át a látottakat ide-oda passzolva a gondolatokat, idézték fel az élményeiket.
A kiállítás kicsi – két egymásba nyíló terem – de az életképek és a fényképek valamint az eredeti dokumentumok megelevenedtek bennük.
Visszafelé a HÉV-en folytatódott a beszélgetés a „gyerekes csipkelődés” az időutazás.
Hát így látta egy „kis cserkész” a lélekben fiatal társainak visszaalakulását, amiből arra a következtetésre jutott, hogy ősszel újra megpróbálja megszervezni ezt a kis kirándulást, hogy mások is hasonló élményeket éljenek meg.
A fentieket lejegyezte:
Jóföldy Tibor aki most ismerkedik a cserkésztársakkal