Details

Faludi Dénes megemlékezése 1944 Március 19.-éröl egy Toldi szempontjából:

Csak 64 év múlt el 1944 Március 19 óta, és már nálam is feledésbe merül nem a történelem, hanem a dátum. Hiszen a történelem  olyan súllyal ült rá a vállunkra, hogy azt nem is lehet elfelejteni. Azonban egy igen kis része, a dátum az ami már úgylátszik agyunknak csak kis részét tudja magáénak tekinteni.

Hegedüs Tamás barátom emlékeztetett arra, hogy hol is voltunk Március 19.-én: egy megszokott vasárnapi örsi kiránduláson ahol egy kis erdöben szüneteltünk amikor egy a vasárnapi erdös tájon szokatlan zaj zavarta meg a csendet. Az erdö széléhez nagyon közel pihentünk, úgyhogy amikor a zaj folyamatos maradt kinéztünk a domb aljában kanyargó országútra ahol megdöbbenve láttuk a német katonai kocsik és futár-mototkerékpárok végtelen oszlopát Budapest felé hajtani. Ami ezután következett az azonban történelem, amit sokszor mondtunk el és nem ismétlem meg.

Hol is volt ez a kis dombos erdö? Évekig próbáltam emlékezni azonban nem találtam adatot erre, amig Gervai Jani ma felvilágosított arról, hogy ez a Rózsika Forrás volt. És aztán tegnap megérkezett Baróth Tamás üzenete is: ö az Ady Endre Emlékezés egy nyár-éjszakára címü versét idézte ennek a szomorú Március 19 emlékére. Engem ez a vers nagyon megrendített, nem ismertem és ez az idézet annyira helyre való, hogy szeretném minnél több Toldi és nem Toldihoz az Ösvényen keresztül eljuttatni.

Csak mint utószó: tényleg a 21ik században élünk: ez az információ sorozat aminek ez a levél az eredménye, 24 óra alatt jött létre. Hegedüs Spanyolországban, Barót az USA keleti részén, Jani Braziliából, én meg az USA nyugati partjáról adtuk a levélhez a saját mondanivalónkat.
Dan Danieli (Faludi Dénes)
Március 20, 2008

Ady Endre: Emlékezés egy nyár-éjszakára

Az Égből dühödt angyal dobolt
Riadót a szomoru földre,
Legalább száz ifju bomolt,
Legalább száz csillag lehullott,
Legalább száz párta omolt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Kigyuladt öreg méhesünk,
Legszebb csikónk a lábát törte,
Álmomban élő volt a holt.
Jó kutyánk, Burkus, elveszett
S Mári szolgálónk, a néma,
Hirtelen, hars nótákat dalolt
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Csörtettek bátran a senkik
És meglapult az igaz ember
S a kényes rabló is rabolt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Tudtuk, hogy az ember esendő
S nagyon adós a szeretettel:
Hiába, mégis furcsa volt,
Fordulása élt s volt világnak
S csufolódóbb sohse volt a Hold:
Sohse volt még kisebb az ember,
Mint azon az éjszaka volt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Az iszonyúság a lelkekre
Kaján örömmel ráhajolt,
Minden emberbe beköltözött
Minden ősének titkos sorsa,
Véres, szörnyű lakodalomba
Részegen indult a Gondolat,
Az Ember büszke legénye,
Ki, íme senki béna volt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Azt hittem, akkor azt hittem.
Valamely elhanyagolt Isten
Életre kap s halálba visz
S ime mindmostanig itt élek
Akként, amaz éjszaka kivé tett
S Isten-várón emlékezem
Egy világot elsülyesztő
Rettenetes éjszakára:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.