Sebi az egyik legaktivabb TOLDI tag Észak Amerikában.  Hálás köszönet a II. Visszaemlékezésért.  Biztosra vehető hogy folytatása következik.

Toldi emlékezések....                Nem olyan könnyű ez, hisz 1948 óta nincsen Toldi, ami 60 év.

 Sok szeretettel gondolok Baroth Tomira, aki sohasem felejtette el, hogy egy versenyre hivja ki ősszes cserkésztársát ha egy turista otthon háló szobájába vagy egy sátorba beléptünk. A szabály volt (hogy)  Manuális Auxilium nélkűl.(a verseny csak a him neműek kőzőtt van értelmezve).  (ejnye-bejnye Tomi, editor).




 



























Hajós Marika, Hajós Bandi, Dán Pista és Valerie, Lázár Jóska és a ''versenyképes'' Baróth Tomi



Sokat nevettem a Kulka-Sebő pártábortűzi dumáin, amelyben mi két paraszt embert játszottunk. Improvizált előadások voltak ezek, ha még emlékeztek...Egy nagy számunk volt a Szovjet  Magyar barátság. Kulka és Sebő nagy mosolyogva kőzelitették a tábortűzet, egymás karjaival szinte átőlelve egymást. Mikor megfordultunk derűlt csak ki, hogy a Szoviet kicsavarva tartotta a Magyar kezét.Emlékeztek-e  még azokra a portyákra ahol 12órán át kellett menetelni és útkőzben posta-állomásokban le kellett pecsételtetni lapunkat, bizonyitván, hogy ott jártunk. Utkőzben bogarakat és leveleket kellett gyűjtenünk és még népdalokat is.Kukával ketten voltunk megbizva a népdal szerzésre, valamit sikerült is gyűjtenűnk.Bűszkén elénekeltük a tábor tűznél, de ha jól emlékszem a cserkész mindig igazat mond tőrvényt valamennyire  liberálisan értelmeztűk. 

Nagyon szerettem Statter Tibkét. Ő egy igen érdekes ember volt és nagyon igazságos próbált lenni. Ha valakit a csalánba kűldőtt kúszni, Ő kúszott előre. Munkaszolgálatos volt a háború éveiben és én mint fiatal gyerek irtam neki azzal a reménnyel hogy felviditom...

A gipszes játékot nem nagyon szerettem, mert a játék végére mindenem gipszes lett sőt még a torkom is. A Kim játékok  nagyon érdekesek voltak, különösen ha hosszú  szorzásokat kellett végeznűnk mig valaki tőrténetére figyeltűnk.

 
A Mikulás mindig nagyon kellemes volt a Honvéd utcában. Egyszer Kalmár Andrissal jelentkeztűnk a boxolásra. Nagyokat üttöttünk egymásba ami nem fájt, de a kezeink nagyon fájtak a meccs végén.Jók voltak azok a játékok is amikor egy vendéglő főpincérének a cipőjét kellet egy pappirra lerajzolnunk, vagy az aláirását kellet megszereznűnk...Egyszer Dádé bátyánkkkal voltunk valahol Visegrádon és Kalmár Andris csuda bátran azt mondta neki hogy rögtön hoz neki két széket hogy leülhessen.