Sebő Gabi teszi itt közre visszaemlékezéseinek I. részét.
Köszönjük Sebi, nézünk elébe további érdekes részleteknek.
I. Rész
A Somogyvári (jól emlékszem e a névre ?) TÁBOR.
1945 nyarán megszűletett a tábor. Hogy ki rendezte nem tudom.Nem emlékszem rá de nem hiszem hogy fizetnűnk kellett volna a tábor helyért.
Vajjon kinek a főldjén voltunk?Hogy hogy engedte meg a főld tulajdonosa hogy ennyi gyerek két hétig ott lakhasson.Hogy latrinát és konyhát épitsűnk. Hogy ott szemeteljűnk.Egy óriási élmény volt ez a tábor. 1944-1945 nem voltak a legboldogabb éveink.
Én elvesztettem apámat, anyám nagyon komoly arc sérűlést szenvedett el.
Bujkáltam egy Kollégium Amerikánum nevű helyen amiről máig sem tudom mi volt.A 45ős évben nem volt sok jó ennivalónk. Egy raktárba betőrtek ez emberek a velűnk szemben lévő Nyugati Pályaudvaron,és onnan hoztunk zőlborsót. Ezen éltűnk egész évben és babon.
Május-Juniusában rettentő rohamban befejeztem a VII gimnáziumot.A tábor más lakói szőrnyű hosszu félelmetes munkatábor után jőttek Somogyvárra. Polgár Bandira gondolok aki a Bóri rézbányákban raboskodott...
A tábort előkészitő tagokkal egyűtt napokkal a tábor megnyitása előtt érkeztűnk a tábor helyre. Csodálatos módon a főld ideális volt arra hogy konyhát faragjunk belőle. Egy csonka gulát kellet épitenűnk, egy kerek hengeres részt kellett kiásnunk a kőzepéből. A nagy lábos a csonka gula tetején űlt, a hengeres nyilás a tűz részére volt csinálva. A csonka gula alján egy nagy nyilást kellett csinálnunk ahol az égő fa lett a lábos alá táplálva.Mindezt olyan sikerrel épitettűk hogy az egész tábor alatt kitartott sőt talán a meleg és fűst még keményebbé is változtatta...
A latrináról nem tudok sokat mondani. A főld tulajdonosa nem kapott semmi fizettséget a kivágott fákért amiből ez a csodálatos szerkezett lett alkotva.A tábort előkészitők még egy himnuszt is irtunk, és ezt énekeltűk magunk kőzőtt mikor halál fáradtak voltunk.
A munkatábor szép
A munkatábor jó
A munkatábor recece csuda ragyogó.
Ásó csákány a mi fegyverűnk
És soha senki nem tól ki velűnk.
Én mindig kell hogy szerettem a kaját. A fentebb emlitett Kollégium Amerikánumban én voltam egyike a két őnkéntesnek akik mindennap elmentűnk kaját hozi a tőbbiekenek egy kifőzésből. Mindennap azt jelenti hogy a belővések intenzitásától fűggetlenűl.A táborban minden nap tejet hoztam egy másik fiuval egy kőrnyező farmról. Egy hatalmas aluminium tartányban hoztuk a tejet.Én nem voltam a tejhez hozzászokva 1945 ben. Gőrőg dinnyét sem ettem már egy éve. Itt a tábor egy tejjel és mézzel folyó vendéglő lett.Ehhez persze a gyomrom nem volt szokva és naponta tiltakozott a jó kaja ellen. Ez nem ingatott meg engem és csak Pestre visszatérvén sikerűlt a gyomromat rende hozni.
Három nagy élményre emlékszem. Az első egy éjjeli riadó volt. A tóban lako cápa hagyta magát meggyőzni hogy tornacsukáinkat eggye meg ne minket. Minden őrsnek szép sorba kellett raknia a cipőket ami után visszamehettek szunyokálni.A második riadó szomorubb volt. A cápa már nem olyan fiatal mint valaha volt és képtelen a cipőinket megenni.Egy nagy halomba rakta és mindenkinek ki kellett választania a saját csukáját . Amelyik őrs minden tagja saját cipőiben volt azoknak jelenteniűk kellett.Négerek harca sőtét alagutban....
Egy hét végén a dolgozó Toldiak jőttek meglátogatni és valamelyikűk hozta a hirt hogy Hiroshima a második világháboru végét hozta meg.Részt vettem az akadályverseny tervezésében. A fiuk egy kirándulásról visszatérvén mélybe ugrottak, első segélyt adtak, majd a tavat átuszták ruháikat tartván.A kővetkező napokban a viz alatt kutattam és sikerűlt sok ruhát és cipőt vissza adni a fiuknak.
Vajjon hogy menne egy ilyen tábor 2OO8 ban Amerikában. Minden gyerek a szűleiknek panaszkodna a cell phonon.Hol lenne egy tábor hely ahol senki csak a Toldiak lennének. Melyik gyerek enné a konyhai főztet.Nem lehet TV nélkűl egy ilyen tábort elképzelni.Tán nem volt olyan szőrnyű 1945 ben fiatal fiunak lenni.
Jó Munkát
Sebő Gábor