Sebő Gabi teszi itt közre visszaemlékezéseinek I. részét.

Köszönjük Sebi, nézünk elébe további érdekes részleteknek.

I. Rész

A Somogyvári (jól emlékszem e a névre ?)  TÁBOR.
 

1945 nyarán megszűletett  a tábor. Hogy ki rendezte nem tudom.
Nem emlékszem rá de nem hiszem hogy fizetnűnk kellett volna a tábor helyért.

Vajjon kinek a főldjén voltunk?
Hogy hogy engedte meg a főld tulajdonosa hogy ennyi gyerek két hétig  ott lakhasson.Hogy latrinát és konyhát épitsűnk. Hogy ott szemeteljűnk.Egy óriási élmény volt ez a tábor. 1944-1945 nem voltak a legboldogabb éveink.

Én elvesztettem apámat, anyám nagyon  komoly arc sérűlést szenvedett el.

Bujkáltam egy Kollégium Amerikánum nevű helyen amiről máig sem tudom mi volt.
A 45ős évben nem volt sok jó ennivalónk. Egy raktárba betőrtek ez emberek a velűnk szemben lévő  Nyugati Pályaudvaron,és onnan hoztunk zőlborsót. Ezen éltűnk egész évben és babon. 

Május-Juniusában  rettentő rohamban befejeztem a VII gimnáziumot.
A tábor más lakói szőrnyű hosszu félelmetes munkatábor után jőttek Somogyvárra. Polgár Bandira gondolok aki a Bóri rézbányákban raboskodott... 

A  tábort előkészitő tagokkal egyűtt napokkal a tábor megnyitása előtt érkeztűnk a tábor helyre.
Csodálatos módon a főld ideális volt arra hogy konyhát faragjunk belőle. Egy csonka gulát kellet épitenűnk, egy kerek hengeres részt kellett kiásnunk a kőzepéből. A nagy lábos a csonka gula tetején űlt, a hengeres nyilás a tűz részére volt csinálva. A csonka gula alján egy nagy nyilást kellett csinálnunk ahol az égő fa lett a lábos alá táplálva.Mindezt olyan sikerrel épitettűk hogy az egész tábor alatt kitartott sőt talán a meleg és fűst még keményebbé is változtatta... 

A latrináról nem tudok sokat mondani. A főld tulajdonosa nem kapott semmi fizettséget a kivágott fákért amiből ez a csodálatos szerkezett lett alkotva.
A tábort előkészitők még egy himnuszt is irtunk, és ezt énekeltűk magunk kőzőtt mikor halál fáradtak voltunk. 

A munkatábor szép
A munkatábor jó
A munkatábor recece csuda ragyogó.
Ásó csákány a mi fegyverűnk
És soha senki nem tól ki velűnk. 

Én mindig kell hogy szerettem a kaját. A fentebb emlitett Kollégium Amerikánumban én voltam egyike a két őnkéntesnek akik mindennap elmentűnk kaját hozi a tőbbiekenek egy kifőzésből. Mindennap azt jelenti hogy a belővések intenzitásától fűggetlenűl.
A táborban minden nap tejet hoztam egy másik fiuval egy kőrnyező farmról. Egy hatalmas aluminium tartányban hoztuk a tejet.Én nem voltam a tejhez hozzászokva 1945 ben. Gőrőg dinnyét sem ettem már egy éve. Itt a tábor egy tejjel és mézzel folyó vendéglő lett.Ehhez persze a gyomrom nem volt szokva és naponta tiltakozott a jó kaja ellen. Ez  nem ingatott meg engem és csak Pestre visszatérvén sikerűlt a gyomromat rende hozni. 

Három nagy élményre emlékszem. Az első egy éjjeli riadó volt. A tóban lako cápa hagyta magát meggyőzni hogy tornacsukáinkat eggye meg ne minket. Minden őrsnek szép sorba kellett raknia a cipőket ami után visszamehettek szunyokálni.
A második riadó szomorubb volt. A cápa már nem olyan fiatal mint valaha volt és képtelen a cipőinket megenni.Egy nagy halomba rakta és mindenkinek ki kellett választania a saját csukáját . Amelyik őrs minden tagja saját cipőiben volt azoknak jelenteniűk kellett.Négerek harca sőtét alagutban.... 

Egy hét végén a dolgozó Toldiak jőttek meglátogatni és valamelyikűk hozta a hirt hogy Hiroshima a második világháboru   végét hozta meg.
Részt vettem az akadályverseny tervezésében. A fiuk egy kirándulásról visszatérvén mélybe ugrottak,  első segélyt adtak, majd a tavat átuszták ruháikat tartván.A kővetkező napokban a viz alatt kutattam és sikerűlt sok ruhát és cipőt vissza adni a fiuknak. 

Vajjon hogy menne egy ilyen tábor 2OO8 ban Amerikában. Minden gyerek a szűleiknek panaszkodna a cell phonon.
Hol lenne egy tábor hely ahol senki csak a Toldiak lennének. Melyik gyerek enné a konyhai főztet.Nem lehet TV nélkűl egy ilyen tábort elképzelni.Tán nem volt olyan szőrnyű 1945 ben fiatal fiunak lenni. 

Jó Munkát
 

Sebő Gábor